Soltvadkert település rövid története

A legenda szerint az Árpád-házi királyok vadászterülete volt a vadban gazdag, őserdős, mocsaras terület. Ezért lett a neve Vadkert. Az első írásos említés 1376. február 16-án keletkezett, amely egy peres okirat. 1529-ben a kalocsai érsek által készíttetett település-összeírásban, mint puszta terület szerepel. Valószínűleg 1526 októberében pusztult el több más faluval együtt, mikor Szulejmán szultán seregei rabolva-fosztogatva elhagyták az országot.

A Rákóczi-féle szabadságharc bukása után (1711) kezdett el az élet visszatérni erre a területre. Addig pusztaság volt Csábor, Bőszér és Vadkert. 1720-ban vette meg Csábort és Bőszért báró Orczy István, majd egy évvel később Vadkert pusztát is megvásárolta.

1745-ben hét sváb család kapott engedélyt az Orczyaktól a letelepedésre, de a korábbi években másik hét sváb család már bevándoroltak Vadkertre. Így a falut lényegében 14 család

telepítette újjá. 1804-ben nemes Lukács Gergely bérbe vette Vadkertet a báró Orczy családtól. Fia, Lukács Antal 1852-es haláláig bérelte a települést a Lukács család. Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharcban 63 vadkerti nemzetőr vett részt. 1901-ben lett a falu neve Soltvadkert.

Az I. világháborúban 974 vadkerti és környékbeli vett részt. Közülük 332 fő soha nem tért haza. A II. világháborúban 163 vadkerti áldozta életét. Az 1956-os októberi események Soltvadkerten is éreztették hatásukat. Leverték a szocialista jelképeket az intézményekről. Ledöntötték a szovjet emlékművet. Komolyabb atrocitásra nem került sor.

Az 1960-as évektől szakszövetkezeti formában megmaradt az egyéni gazdálkodás, ami jövedelem tekintetében kiemelte a falut a környezetéből. 1993. szeptember 1-én városi rangot kapott a település.

 

Soltvadkert fekvése, földrajza

Soltvadkert Bács-Kiskun Vármegyében, a Duna–Tisza közén, a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában fekszik, Kiskőröstől közúton 13 kilométerre délkeletre, Kiskunhalastól 20 kilométerre északnyugatra, a megyeszékhelytől, Kecskeméttől pedig mintegy 45 kilométerre délnyugatra. Városunk közúti megközelítés tekintetében kifejezetten kedvező helyen található.

 

Soltvadkert rossz termőképességű homokos talajain három évszázad óta megterem a szőlő, gyümölcs. A Duna-Tisza Köze talajvízszint-süllyedése, szárazodása ellenére az ország legnagyobb szőlőtermelő települése. A Kunsági Borvidék az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke ad otthont Soltvadkert több neves borászatának.

Területe: 108,86 Km 2

A külterületi táj változatosságát a szőlők, szántók, erdők, egyre fogyó számú tanyák adják. A borvidéken 64 szőlőfajtát termesztenek.

 

Népesség

Lakosok száma: 7268 fő

Férfi: 3544 fő

Nők: 3724 fő

A város lakosságának 96-98%-a magyar, 1-1,6 %-a cigány, 1-1,3 %-a német, 0,6-0,8 %-a román nemzetiségű.

 

Közlekedés

Közút

Soltvadkert a Duna-Tisza közének két igen forgalmas főútja, az 53-as és az 54-es kereszteződésénél fekszik. Könnyen megközelíthető Kecel, Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunhalas felől. Az 5405-ös út becsatlakozásával az 53-as főútba Kiskunmajsa és Szeged is gyorsan elérhető.

 

Közösségi közlekedés

A központi buszmegálló a város központjában a Gyöngyház Kulturális Központ és Könyvtár mellett van. Kisebb buszmegállóhelyek a futballpálya mellett Kiskőrös felé a Kossuth Lajos utcán, Kiskunhalas felé a Bocskai utca és Nádas utca kereszteződésénél, Bócsa felé a Bócsai úton a Szent István utcával szemben találhatók.

 

Vasút

Vonattal a Budapest-Kunszentmiklós-Tass-Kelebia vasútvonalon érhető el. A vasútállomás a település déli szélén helyezkedik el. Közúti elérését önkormányzati utak biztosítják.

 

Kerékpárút

A kerékpárút hálózat jól kiépített mind belterületen, mind külterületen az 53-as és 54-es főutak mentén. Könnyen elérhető a Vadkerti-tó, Bócsa, Kiskunhalas, Kecel, Kiskőrösön keresztül Akasztó. Belterületen a Kossuth Lajos utcán, Szentháromság utcán, Petőfi Sándor utcán és a Bajcsy-Zsilinszky utcában épült kerékpárút.